Ez most csak rólam fog szólni. Semmi szappan, semmi fürdőbomba, csak az önző Anya.
Gyerekecske ősz óta nagyon sokszor volt beteg. Annyira, hogy észrevettük, hogy alvás közben néha nem vett levegőt, fulladozott. Nem kívánom senkinek, hogy ezzel szembesüljön, nagyon durva. Pici kora óta téma volt, hogy nagyok a mandulái, - reménykedtünk hozzá nő, de sajna nem. Így kivizsgálások után, majd öt évesen át kellett esnie a mandulakivételen. Szerencsére a garatmanduláit, csak felezték, így a védelmi funkciója megmaradt.
Most már könnyedén mondom de túl vagyunk rajta. Nem volt könnyű, sőt a műtét napja horror volt. Míg vártuk, hogy sorra kerüljön azért, - mert szerintem az én vérnyomásom a mérhetetlen kategóriára ugrott, - utána pedig elviselni, hogy Ő nincs jól, hogy neki fájdalmai vannak. Húú! Nehéz! Remélem ennél nagyobb baja sose lesz! Persze az idő kicsit már szépít, az agy csodálatos dolog. Szerencsére nem emlékszik semmire! Pár napig álmában sírt, gondolom akkor dolgozott azért az emlékezete, igyekezett gyógyulni, felejteni. Fizikálisan 2 hét alatt helyrejött, a sebek, hegek gyógyultak. És újrakezdjük az időszámítást, az én szívemről pedig legördült az a nagy szikla, amit évek óta gördítettünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése