Az úgy kezdődött, hogy maradt 40g fekete köménymag olaj a hordóban. Ott megbújt, azt hitte maradhat. DE NEM!
Szóval kb innen datálható ennek a szappannak a története. És a recept is így indult. Aztán, gondoltam, hogy ha már köménymag, mi lenne ha igazi köményből készülne a folyadék fázisa. De legyen is már szép színe, mert azért jó-jó a fekete köménymag olaj, na de csak 40g, ami kb egy túlzsírozásnyi mennyiség ha 800g körüli az olajok összsúlya.
Régóta vágyakoztam a körömvirágra is, mert már ugye készült egyszer, de az jó rég volt, tudom, is hogy szép sárga a végeredmény. Így végül egy jó nagy maréknyi BIO szárított körömvirág, és egy zacskónyi köménymag landolt a desztillált vízben, és ebből lett a főzet. És még mi is kerüljön bele??
Kókusz! A szilárd vajak közül a legolcsóbb, ez idáig rendben, de ne legyen több, mint 20%, mert akkor esetleg száríthat.
Babassu! Nagyon szeretem! Szappanba bőven jó a finomított változata, szuper ápoló hatása van.
Került még bele mangóvaj, és finomított kakaóvaj is. (kevés olyan kozmetikum van, amiben ne zavarna, hogy átérzem kakaóvaj illatát. Jóó tudom többen felhördülnek, hogy micsodaaa? Ez van, bocsi!)
Mivel nem akartam, hogy a színét elvigye nagyon semmi olaj, így a körömvirág macerátumon, amely szójában van, még mandula olaj került. Találtam egy kortynyi sárgarépa magolajat, azt is belelöttyintettem, már csak, hogy kárba ne vesszen.
A felső képen még szilárd meggyőződéssel, :-) az alsón pedig már komoly keverékké olvadva.
Természetesen vegyes lúg, mint ahogy az utóbbi időben szinte csak ilyen szappant készítettem. Erősen gondolkodtam a 85:15 arányon, de végül maradtam a megszokott 90:10-nél. A folyadék aránya 30%.
Még mit is tettem bele? Hmm egy kanál mézet, 24g méhviaszt- ez is maradék- 1g selymet, és 1g laktátot.
Sem mézet, (csak valamiért a körömvirágoshoz érzem) sem méhviaszt nem szoktam használni, ez most teljesen kísérleti verzió volt. A mézhez a kimért körömvirágfőzetből vettem el egy kicsikét, és még melegen hozzákevertem a mézet, félretettem. Ez tényleg csak kb 30ml volt.
Be kell valljam, hogy ennyi év után is még tudok kicsit izgulni. Olyan varázslat egy receptet elkészíteni, nézegetni az arányokat, hogy a végeredmény jó legyen.
Szerencsére a megolvasztott vajak, zsírok, a viasz keveréke pont szinkronban hűlt a lúgoldattal egyetemben. Nem szoktam mérni a hőfokát, olyan éppen kellemes langyos volt az olaj. a szilárd összetevők nem álltak még össze. A lúgoldat pedig hideg vízzel töltött lábosban álldogált a szokásos edénykéjében.
Mikor vegyítettem a két fázist, vártam, hogy nah, akkor mit csinál a méhviasz, vagy a méz. És semmit! Ezen a hőfokon, bőven volt idő botmixerezni, nem kapta össze. Ennyit jellemzően nem szoktam a masszát kevergetni, ez picit látszik is a kész szappanokban, apró légbuborékok formájában, viszont biztosra akartam menni, ha már ilyen békés volt a massza, hogy nem maradnak mézes, vagy esetleg viaszos foltok.
Ez volt a formába öntés előtti fázis. Szépen látszik, hogy már csíkot tudtam húzni a botmixer fejével.
Ebbe nem került plussz illat, csak amit a körömvirág, és a köménymag ad.
Mintázás, dekorálás:
Itt még mindig jól viselkedett, sőőt be kellett tegyem a sütőbe, hogy egyáltalán bármit is mutasson, hogy lesz ebből valami. Nah és akkor beindult a méz, és gyönyörűen átgélesedett. kb 5 percenként jártam nézni mit csinál. A felső képen, még nem ért végig a teljes gélesedés, a másodikon már igen. Nah itt már kicsit forró volt az öntőforma oldala, így amatőr módon bepánikoltam. És mindez este 9-kor,- szóval megfogadtam, hogy este többet ilyet nem csinálok. Kivettem a ládát, és kitettem egy kicsit hűlni. Ennek meg is lett az eredménye, bár szépen átgélesedett, fantasztikus az állaga, picit megfázott a teteje. Nem lett használhatatlan, de azért én látom, hogy az esztétikáján csorba esett.
Nem telt el a 24 óra, szinte leestek az öntőláda oldalai, mikor elkezdtem szétcsavarozni. Nézzétek, még a papírtörlő is visszatükröződik rajta, olyan fényes, olyan kemény, homogén a tömb.
Látjátok, hogy picit más a tetejének a színe? Noh ilyen ha csak kicsit fázik meg a szappanmassza. Nem morzsálódik, nem kenődik, az első használat után már észre sem lehet majd venni.
És a végeredmény:
Nem adja vissza a fénykép valódi színét, ennél sárgásabb, inkább jófajta méhviasz tömbre emlékeztet. Borús, sötétedős időben készült, az öreg cseresznyefánk rönk szeletén a kép. Full natúr maradt, a csepp méhviasz miatt nem vegán. Illatát csak a gyógynövényektől kapta. 4 hét és jöhet az első teszt. Nem mondom, hogy újra megcsinálom, bár azt sem, hogy soha.(de az biztos, hogy nem éjszakai műszakban) Lehet ezentúl bátrabb leszek a mézzel, és esetleg a méhviasszal is barátkozunk majd a szappan készítés során.
