Mióta megjelent az a bizonyos arcképcsarnok (FB) nagyon sok ember ott éli az életét. Nem értem! Miért? Megszűntek már az emberi kapcsolatok? Vajon Ti hány embernek tudjátok fejből, naptárból a szülinapját, (én sem vagyok nagy ász, de aki az életember számít, annak minden évben átírom a saját naptáramba, és így szép lassan meg is tanulom) amire nem ez a mesterséges memória emlékeztet? És miért is kell minden lépést kiposztolni? Pláne de a gyerekedét, akinek vannak személyiségi jogai? Vagy neki míg gyerek nincsenek? Megfordul a bicska a zsebembe, mikor valaki az olvasni sem tudó, személyesen még persze nem is regisztrált gyermekét ezen a platformon köszönti fel, és persze a nyáladzó tömeg felköszönti. WHAT??? Most akkor kit is ünnepelünk, és miért is nem otthon, és azok körében, akiknek tényleg számít ez a kisember? A másik számomra gyomorforgató, mikor vállalkozók a gyerekük minden egyes lépésének nyilvános dokumentálásával próbálnak fennmaradni a köztudatban. Miért nem a termékükkel? Bevallom én is van, hogy privát üzenetként köszöntök, beszélgetek másokkal, de erősen igyekszem elkerülni a magánszférámmal a nyilvánosságot. És igen, nagy előnye, hogy ingyenes, és a világ számos pontján elérhető. De kb ennyi. Kitenni mindent nem kéne! Most épp vasárnap reggel van, és folyamatosan azt hozza, hogy ki hol töltötte a szombat estéjét, és kikkel. Na ez engem baromira nem izgat, így csak pörgetem a szakmai csoportok, bejegyzések felé. Biztos jól érezték magukat, de minek ezt kitenni. Aki ott volt az úgy is tudja, aki meg nem annak erről miért kell tudni? Én nem akarok erről tudni, nem érdekel. Meg volt a magam, a mi programunk, nekünk nagyon jó volt, eszembe sem jutott kitenni. Persze a vállalkozás más. Bár nagyon sokan úgy gondolják, hogy hatalmas erő, és elég csak itt itt lenni, pedig nagyon nem. A statisztika mást mutat. Kicsit olyan, mint egy látványpékség az itteni lét. Mindenki nagyon jó fej, mindenki nagyon szeret mindenkit, illetve egy profil mögé bújva bárki lehet. Bárkibe bele tud, lehet kötni, majd akár egyszerűen törölni azt a valós, vagy fiktív fiókot. Sokaknál úgy látom kezdi átvenni a tényleges élet, a mindennapok felett az uralmat. Csak az számít, hogy ide, ki, mikor mit tesz közzé, ki, mikor mit "lájkol". Mert ugye a like az fontos. Ugyanmáá, dehogy! Nehogy már profilok mögé bújt valós, vagy fiktív emberek véleménye legyen fontos. Legyenek valós barátok, legyenek családtagok, vagy akár tényleges vevők egy vállalkozónak, akik elmondják, akikkel lehet róla beszélgetni. Személyesen. Face to Face! Szánjunk már időt a számunkra fontos emberekre, ne csak egy "lájknyit". Igen, szerintem az idő a legdrágább, és ha számomra valaki fontos, azzal időt szeretnék tölteni. És attól barát egy barát, hogy szán rám az Ő drága idejéből. Az nem barátság, hogy vica-verza tetszikeljük egymás kirakatba tett dolgait. Lehet külön véleményünk, és azt meg is beszélhetjük, meghallgatjuk a másikat, sőt akár össze is veszhetünk, de kommunikálunk, egymás közt, és nem egy látszatpékség portálján.
Na ez ismét egy magánvélemény volt, lehet tetszett, lehet nem, ha van véleményetek szívesen elolvasom, válaszolok rá. Gondoljátok végig, megéri mindent kitenni a nagy nyilvánosság elé?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése